Kezdjük el.

Annyeong, Kedves!

Nem érted, hogy most mi történik, igaz? 

Tulajdonképpen én sem. 

Ennek a blognak az ötlete régóta fogalmazódik bennem. Néhányan tudjátok, hogy nem ez az első próbálkozásom a blogvilágban, és talán nem is az utolsó. Gyarló vagyok, ha valami nem úgy sikerül, akkor inkább újrakezdem. Hátha egyszer tökéletes lesz. No meg, még mindig változom, nem tudok leragadni egy műfajnál, egy hitvilágnál, de még a kedvenc ételem is változik alkalomadtán -most például a ramen a kedvencem, pacsi a doramáknak érte -.

A blogról:
Elsősorban a történeteimet, és a személyes bejegyzéseimet találjátok itt. Úgy értem, a novellákat, rövidebb történeteket, tapasztalataimat, fangirl görcseimet. (Nemsokára betöltöm a 23-at, de hidd el, ezt majd nem veszed észre, mikor Adrien Brody-ról, vagy Park Hae Jinről beszélek... Bizony, a látszat csal.) Nem zárkózom el semmitől. Lehet, hogy egyszer felhúzom magam egy könyvön, vagy látok egy überszar filmet. Hát írok róla. Erre fel kell készülni.

A kérdés jó; miért lett a blog?

Hadd meséljek kicsit magamról: 23 éves leszek két hét múlva, szinte reggeltől estig dolgozom a hét 5 napján, és úgy általában semmi nem jön össze. Nem tudok vigyázni a pénzre, és hamar feladok dolgokat. *gondolatban bemutatok a fogyókúrának* Egy cukrászdában dolgozom, ahol a legnagyobb szám lassan már az, hogy új mintákat találok ki a mézeskalácsokra, amiket ilyenkor én is rajzolok. Van egy macskám, aki 29.-én fél éves lesz, és benne ki is merül a szerelem és a gyerek fogalma. Hamar észreveszed majd, hogy ez a két dolog a legkevesebb emóciót mozgatja meg bennem; egyelőre.
Nem tartom magam kifejezetten szépnek, és úgy általában nagy tehetségem sincs semmihez. Inkább vannak dolgok, amiket szeretek, és nagyobb hévvel művelek, mint mást. Ilyen például az írás.
Régóta csinálok úgy, mintha bármit is tudnék róla. Lelkesen posztolgatok időről időre egy-egy történetet, hogy aztán századszorra újraolvasva megint rájöjjek, hogy ezt sem lenne muszáj erőltetnem. De nem adom fel! :-D Ez az egy állandó van az életemben, leszámítva Jávor Pált. 12 éves korom óta mást se csinálok, csak arról álmodozom, hogy egyszer író leszek. Meg vékony. Hogy melyik sikerülhet, arról ne kérdezzetek. Szeretek enni, és lusta vagyok. Ez mindkettőt megvétózza. Ma például szabadnapom van. Ez egy olyan 24 óra, amire annyi tervem szokott lenni, hogy azért imádkozom, bár hosszabb lenne a nap. Aztán mikor eljön, a nap nagy részét ágyban töltöm, aztán eszem valamit, rendbe teszem kicsit a lakást, és gyakorlatilag semmit nem valósítok meg a világmegváltó terveimből.
Hát ezért lett a blog. Azért; hogy legyen végre egy állandó, amivel foglalkoznom kell.

Azt hiszem, kezdetnek nem is rossz, kezdjük hát el! ;-)